Otthon azért bementem a nagy bankba és rákérdeztem,hogy mennyi idő alatt kell megkapnom a pénzt. 3-5 munkanap,mondja a hölgy. Várjuk 10 napot és,ha nem kapom meg akkor hivatalból megkeresik a bankot. Nyolcadik nap megjött a pénz.
Megint jött a szokásos séma,meló,olvasgatás a neten és közben megbeszéltük Évával,hogy csak el kellene menni “nemszeretem” városba körülnézni. Milyen lehetőségek adódhatnak,milyen üzletek vannak.
Szerveztünk egy szabad hétvégét és ismét szállás foglalás a nagy szállásfoglaló portálon.
Egy aranyos falucskában,közel “nemszeretem” városhoz. Nagyon kedves,barátias fogadtatás.Volt egy medencéje,na annak tudtunk örülni…jól esett lubickolni benne.Reggeli nem volt rossz,de ettünk már jobbat is. Aztán a kisbusszal bementünk “nemszeretem” városba. Rengetek ember…wow itt jó nagy a turizmus..itt lehet,hogy van keresnivalónk.Bejártuk a fél várost,főként azt a részét ahol a turisták mozogtak. Néztük az üzleteket..emlékszel? Karácsonyi bolt volt az első gondolat. Viszont “nemszeretem” városban találtunk egy akkora,de akkorát,hogy húúúú… Raklap számra volt benne a cucc….Na azt tegyük hozzá,hogy rengeteg árú van benne,de szerintünk gagyi. Jobbat tudnánk csinálni,kisebbe..Pontosítok: Éva jobbat tudna csinálni,hiszen szépérzékem nulla…Éváé meg tökéletes. Na itt dobtuk is a karácsonyi boltot,mint ötletet. Van más ötlet is,de erről később.
Szombaton ismét csavargás a városban és háromszor annyi turista mint pénteken. Parkolóhelyet is alig találtam…Azt tegyük hozzá,hogy itt kiadó üzletet nem is láttunk. Viszont nekünk egy olyan gondolatunk volt,hogy egy nyolc szögletű faházikó,aminek 3 oldala teli és 5 oldal üveges és nyitható. Na ezt letenni az óvárosba! Gondoltam én:) Ötletnek nem rossz és szépen ki is pakolnánk elé…hmmmm cuki lenne.
Letudva a hétvége és itt az új feladat,pavilon gyártókat keresni,akik majd otthon legyártják és kint össze szerelik nekem. Mert így olcsóbb,hiszen a szakmunka ausztriában drága.
Internetes böngészéssel teltek a napok,hetek. Beiratkoztam egy nyelviskolába 300 ezer egy kurzus.Relaxba fogok nyelvet tanulni,otthon nem kell, csak az iskolában. Na ez nekem való,nem tudok tanulni otthon,bevallom.
Vidáman jártam és valami ragadt is meg…a tanárom is nagyon aranyos volt.
Élveztem,hogy én majd németül fogok beszélni…tetszett ez a feladat.
Éva rengeteget dolgozott világ életében és neki napközben nem volt erre ideje,este meg már hulla volt tanulni.
Azt beszéltük,hogy csak ki kellene menni egy két napra hétközben is,megnézni mekkora forgalom van a városban. Hétvége full,de a hétközben?
Kimegyek,mert Éva dolgozik és neki nehezebb volt ott hagyni az üzleteket.
Megint a falucskába mentem,de hétközben…szerintem nem is volt más ember rajtam kívül.
Sétálgattam “nemszeretem” városban és füleltem,hátha hallok magyar szót. Mondanom kell,hogy korán mentem. Kilenckor már a városban voltam és mintha ciánoztak volna.Csak szállítók jöttek mentek,turista sehol…korán volt.
Lassan éledt a város,szivárogtak a turisták…találkoztam egy szlovákiai magyar koldussal. Nem kapott munkát és koldulásból él…van autója,abban lakik.Kéthetente haza megy.Csak panaszkodott! Sajnáltam,mert tiszta volt és rendes kinézete…
Hallom,hogy egy ember magyarul telefonál…olyan aki itt dolgozik a városban.Lassan ögyelegtem,hátha befejezi és sikerül vele beszélgetnem,információt gyűjtenem. Köszönök a húszas éveiben lévő embernek,majd magázva vissza köszön.Ilyen öreg lennék?:(((
Beszélgetünk egy kicsit,nagyon szimpatikus és barátságos.Sajnos mennie kell,de mondja mikor jön vissza és dumáljunk még. Na sikerült egy jó kapcsolatra szert tennem. Sajnos nem tudtunk már aznap beszélni,de másnap egy nagyon kicsit igen, Mondtam,hogy jövök én még a városba és dumálunk.
Annyi lényeg volt a dologban,hogy most amikor én azt gondoltam,hogy fullon van a város… Tibi az új ismerős megnyugtatott,hogy itt tízszer ennyien vannak amikor full van. Ajaj,”nemszeretem” városba kell jönnünk.
Évának lelkesen meséltem otthon,hogy milyen új ismeretségre tettem szert és mit tudtam meg és és és….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: