Kezdjük egy ausztriai kirándulással,ahol is megfogalmazódott bennünk a hazánkból való elköltözés gondolata.Főszereplők legyenek Éva és Ádám,szándékosan más név alatt. Éva két üzletet vezetett Budapesten,Ádám azaz én, egyet. Éva lánya Sára, már a kamasz kort hasítja és mindenféle közös kirándulás ciki:)Megtakarított pénzünket utazásra költöttük,nem kell itt tengerentúli meg luxus utakra gondolni..hiszen csak kisvállalkozók voltunk..szerényen,csendesen éltünk..nem jártunk luxuskocsikkal..nem voltak extrák..Bejártuk a környező országokat,jókat csavarogtunk,wellnesseltünk.Igen,kedves olvasó most mondhatod,hogy másnak enni sincs mit..de ez most nem ide tartozik./már bocsánat/. Szállásaink foglalásához, egy több országot összefogó,nagy repertoárral rendelkező, internetes oldalt szolgáltatását használtuk. / Szállásfoglaló oldalról majd később/
Szóval egy ausztriai kisvárosban kirándultunk,amikor is a főutcán egy cuki kis üres üzletet láttunk.Sarok üzlet,közel a sífelvonóhoz, ami egész évben szállítja a turistákat..télen sí,egyébbként meg a kirándulókat. Hmmm..ez egy számunkra ideális üzlet lehetne. A hétvégén teljesen lázban égtünk,hogy ilyen jó meg olyan jó lenne,ha mi ezt megszerezhetnénk,bérelhetnénk.Mert azért azt tudni kell,hogy nem álltak sem a bankban sem otthon a milliók..Ezt nem győzöm majd hangsúlyozni,hogy ne vesszen feledésbe.Szóval egész hétvégén ez volt a téma, és vagy ötször is be-be kukucskáltunk az ablakon, minden oldalról lefotóztam. Hmm..Éva hazafelé már ki is festette,be is rendezte,ki is pakolt elé..FEJBEN! Nagyon be volt zsongva,velem együtt és csak erről tudtunk beszélni.Nos a hotel ahol megszálltunk, egy magyar üzletember tulajdonát képezte..minő véletlen. Az egész átépítésre került és magyar személyzet tartozott hozzá.Recepción egy ismerős arc,akit 17 éve nem láttam..nos felvilágosítást is kaptunk az üzletről..egy lengyel néni tulajdona.Na közelebb kerültünk az üzlethez..vagy mégsem?A recepciós hölgy még azt is felajánlotta,hogy az osztrák ingatlanos ismerősén kersztül majd részleteket is megtud. Na előrébb kerültünk végre..vagy mégsem? Folytattuk az otthoni munkát és tartottuk a kapcsolatot a recepciós hölggyel, akitől vártuk a jó híreket.És végre jött a hír: Az osztrák ingatlanos üzent…nekünk!!!! Találkozzunk személyesen. Wow…valami elindult,megmozdult végre..lesz egy üzletünk Ausztriában!! Évával nagyon nagy lázban égtünk és már szerveztük is a következő kiutazást. Na!!!!! Szóval a kiutazásra menjünk biztosra és gondoltuk mi…találkozunk majd a lengyel tulajdonossal is. Üzletekben alkalmazottak felvilágosítva,hogy nem leszünk itthon és ez meg ez a tennivaló..stb…Éva barátnője anyanyelven beszél lengyelül,német és angol nyelven,elhívtuk magunkkal a hétvégére tolmácsolni. Mert hát Lengyel-Magyar két jó barát!!! Majd a lengyel nénit elvarázsoljuk, és mégis csak másként tárgyalunk majd,ha a saját nyelvén szólítjuk meg.Szállás lefoglalva a szomszéd faluban..egy két szobás appartman. Kisbuszunkkal megyünk ami nem egy álomutazás, jó sokat fogyaszt,de kit érdekel..lesz egy üzletünk….Szombaton találkozó az ingatlanossal és meg kell beszélni a részleteket. Jaaaaaaaaaaaaaaaa…………nem mondtam::: Mi nem beszélünk németül egy kukkot sem!!!! DE LESZ EGY ÜZLETÜNK!!!! Kit érdekel a nyelv..:)))) folyt köv.
Péntekre volt tervezve a nagy utazás. Gondoltam, induljunk jó korán,annál többet lehetünk abban az édes milliőben. Akartam,kívánta minden porcikám…itt fogok,fogunk majd élni és hát szoknunk kell:) Éva barátnője, aki a tolmácsunk is lesz majd a nagy találkozón..Emma. Mondom Emmának,induljunk négykor…gondoltam,akkor reggelre már ott leszünk és miénk a világ…Emma viszont közölte,hogy biztos nem fog felkelni olyan korán. Elindultunk fél nyolckor,nevetgélve telt az utazás. Fotózkodtunk út közben és gyönyörködtünk a tájban…lenyűgöző.
Megérkezünk, és közli a tulajdonos,hogy vasárnap ráérünk ám elmenni,nem kell sietni és a kulcsot majd dobjuk be a postaládájába. Mivaaan? Nem nézi ki belőlem,hogy lenyúlom a plazma TV-t? Hol élnek ezek? Teljesen ledöbbentem a tulajon és egyre inkább akartam itt élni.
A péntek a környék felfedezésével telt,sétáltunk nagyokat,tópartokon,ösvényeken,kajáltunk…este egy kis házi pálinka…
Szombat a várva várt nap.
Szívem a nyakamban dobogott…olyan boldogság öntött el,hiszen ma minden részletet megtudunk és lesz egy üzletünk.
Szavakkal nehéz kifejezni azt az érzést,amit én akkor éreztem. Egy új élet kezdetét.
Időben ott voltunk a sétáló utcán,egyre jobban éreztem a vonzódást az üzlet iránt. És igen,megérkezett az ingatlanos…a maga nem túl ápolt külsejével. Bármi másnak néztem volna,de nem illett a képbe. Egy mappát szorongatott,gondoltam a mi kis üzletünk összes dokumentációja van benne…
Erős magyarsággal bemutatkoztunk Évával…Emma átvette az irányítást…hogy miért is jöttünk..amolyan formalitás gyanánt.
És most csaptak arcon: a pacák egy mondatban összefoglalta,hogy nem eladó/kiadó az üzlet,de neki van egy a túloldalon!!!! OPPÁ!
Kicsúszott a lábam alól a talaj…nagyon rosszul érintett…elhiszed,hogy én már a magaménak éreztem?
Persze az ő általa ajánlott üzletre egy vagyont kellett volna költeni és rossz helyen is volt. A járda előtte alig egy méter,semmi kipakolási lehetőség…míg a másiknál van 4 méter… na hagyjuk!!!!!!
Tehát egy mondatért utaztunk ennyit,foglaltunk szállást és egyáltalán…
A szombat többi része ismét a kirándulás a környéken projekttel folytatódott…Lelombozva kullogtam,nem voltam jó társaság. Hazafelé kis kerülővel mentünk és csak egyre jobban éreztem,hogy ez akkor is kell nekem,ha most kudarcot vallottunk.
Otthon újra olvasgatás az interneten,információk gyűjtése. Dolgoztunk és éltük a mindennapokat,de ott lebegett a fejünk felett,hogy el kell mennünk innen.
Évával nagyon szeretjük a várakat és kinéztünk egy kis faluban lévőt. Ide el kell mennünk!!
Ismételten felkerestem a nagy szálláskereső portálom,ahol már 10% kedvezményt is kaptam,mert jó ügyfél vagyok.
Szállás lefoglalva reggelivel,a vár tövében. Kell ennél jobb? Olyan jó érzés volt az ismerősöknek mesélni Ausztriáról,hogy nekem ez meg ez mennyire tetszik..hogy ott ez és ez van…mintha már mindent tudnék,pedig dehogy!
Utazás pénteken még mindig a kisbusszal…tudod ami sokat fogyaszt,de nem baj…ez van ezt kell szeretni. Egy kellemes kis panzióban találtuk magunkat,ahol úgy fogadott a tulajdonos hölgy,mintha barátok lennénk. Ezt nem hiszem el,itt mindenhol ez van? Mindenki ilyen cuki a másikkal? Kimegyek az utcára és köszön egy ember. Nézem,nem köszöntem…mert annyira ledöbbentem. Biztos jó nagy bunkónak gondolt miközben én meg azon melóztam fejben,hogy ez ki volt??? Honnan ismerhet? Kis naiv voltam!
Gyönyörű volt a vár,hatalmasat kirándultunk,rengetegen voltak. Pünkösd volt.
Szombaton Éva unszolására elmentünk a közeli nagyvárosba egy bevásárlóközpontba. Itt volt egy automata benzinkút,ahol tankoltunk. Soha nem tankoltunk még ilyen helyen.
Tankolás végén jön két sms a hazai nagy banktól…levontak egyszer 20.000Ft-t a tankolásunkra és egyszer 40.000Ft-t. Még nem mentünk el a kúttól.Éva nagyon ideges lett,ami érthető…40.000 az 40.000 és nagyon csúnyán össze is vesztünk. Mondta,biztos kifizettem valakinek a tankolását…stb. Padlón voltunk,de valamit tenni kell…itt nincs senki,nincs kinek szólni. Kissé higgadtunk és felhívtam a 112 segélyhívót. Én aki nem beszél németül. Na ezt kapd ki: felveszi az ügyeletes mire én: Ich bin Kovács Ádám,Ungarn turista. Groß problem.Ich bin XY Einkaufcenter.Kom hier Bitte.Mire az ügyeletes: OK,Zehn minute.Gut? Mondom Danke!
Ennyi volt és tíz percen belül ott volt a rendőrjárőr. Két rendőr…az egyik közel a 60 évhez vagy nagyon rosszul tartotta magát és a laza és nagyon vagány Jozef! A mi Jozefünk!
Jozef 50 körül lehetett…sapka a holdon,ing kigombolva tökig,rágózva és igen erős akcentussal megkérdezte,hogy mi a baj?!
Nagy magyarázásba kezdtünk,magyarul:))) Pffff…egy szavunkat sem értette.:)
Éva mentő ötlete,hívjuk fel a rokont,beszél németül. Rokon felhívva,elmondva gyorsan,hogy mi a bajunk,majd átadva a telcsi Jozefnek. Jozef hatalmas monológba kezdett. Aztán közölte,hogy itt ennyi az üzemanyag ára!!! Olcsóbb volt mint nálunk,dehogy baj ez nekünk. Rokon közölte,hogy nem érti egy szavát sem. Jozef tájszólással beszél.
Na remek! Jozef megkérdezte,hány literes az autó tankja? Majd neki is jött egy mentő ötlete,majd ő hív tolmácsot telefonon. És végre beszéltünk egy magyarral,aki értette Jozefet is és bennünket is. Na végre,Jozef mindent ért…közölte,hogy kövessük a rendőrségre a rendőrautót. Figyelmesen vezetett,megvárt,lassan ment…rendőrségnél elém jött,hogy hová parkoljak,nagyon segítőkész volt a hanyag eleganciájával:)
Bekísért az irodájába,leültetett és kis türelmet kért. Hallottuk,hogy egy kolléga érdeklődik rólunk,Jozef elmondta röviden,hogy mi a tényállás. Majd leült és kérte,hogy az sms adatokat írjuk ki,időpont,forint átváltva eurora,stb.
Miután ez megvolt,előkerült a kolléga. Egy kinyomtatott újságcikkel,amiben erről az esetről írtak..
Jozef hatalmas telefonálgatásba kezdett…két órán keresztül,beszélt az üzemeltetővel a bankkal és még ki tudja,hogy kivel.
Két óra után közölte,hogy nincs baj,vissza fogjuk kapni a pénzünket,nyugi!
600km távolságból annyira nem tudok nyugodt lenni..szerencsére volt készpénz is nálunk,így nem dőlt dugába a hétvége további része.Ezt leszámítva, ismét egy jó hétvégénk volt.
Kommentek